Ha egy nő fogyókúráról kezd beszélni, bólints, hogy örök ideál a karcsúság, s amikor százhúsz kilós özvegyként a sírt kapálja fölötted, sóhajts boldogan, és maradj! Ha egy másik ágyában hármasban ébredtek egy lila plüssmajommal, nyugi, a vetélytárs nem komoly, maradj! Ha egy harmadik bal melle alatt fillérnyi anyajegyet találsz két hosszú szőrszállal, legyen szent az a hely, csókkal illesd, és maradj! Ha egy negyedikkel túl hamar juttok el az első veszekedésig, számolj utána, gondolj az együtt végigült hosszú nyárutókra a filagóriában ötvenen túl, és maradj! Ha az ötödik lángot-füstöt okád, amikor ingerülten hazaérsz a munkából, legkisebb fiú, mondd neki, hogy néhány év múlva lesz kocsi, nyaraló, becézd, és maradj! Ha a hatodik, ezredik megcsal, vesd rá hűséges kutyaszemeidet, és maradj! Ha levágja a hajadat, Sámson, ha lóg a melle, ha hirtelen megkopaszodik, ha mérget kever, ha a lábtörlőn a helyed adj szerenádot, és maradj!
Ha egy nő fogyókúráról kezd beszélni, hörpintsd ki kávédat, és menekülj! Ha egy másik kikezd veled, és miután összejöttök, kijelenti, hogy nem kacér dupla adag zabot adj hátasodnak este, másnap hajnalba föl a nyeregbe, és menekülj! Ha egy harmadik, valami levelibéka, pár melletted töltött év után valóságos díva lesz, mindenhol férfikoszorúban semmi türelem!, cilindert fejbe, sétapálcát kézbe, az első konflist leinteni, és menekülj! Ha egy negyedik, számtalan gyereked anyja, egy reggel a kifutott tej fölött kifakad, hogy hónapok óta nem élvez ne tépelődj, hogy ezt te hónapok óta tudod, nincs gyógyszer, keresd ki a keresztúton a táblát, hogy anyám, és menekülj! Ha az ötödik, hatodik, ezredik bevallja, hogy álmában megcsalt, ne legyenek kétségeid, hogy ezt ébren is megtette mielőtt összezavarodnának a méretek, hagyd magad mögött Liliputot, Gulliver, és menekülj! Ha kiderül, hogy szűz, ha az, hogy egy ordas, ha bálványozza az apját, ha téged, ha Mikes Kelement, ha az ő palacsintája a legjobb a világon, ha minden éjszaka csütörtök éjszaka, ha minden éjszaka, mintha Gagarint lőnék ki, ha koporsóban is, ha tulajdonképpen férfi, ha tulajdonképpen te vagy nő menekülj, menekülj, menekülj!
Az oroszlánok faja karmokban végződő mancsával felnyitja a földet, üregeket ás, és a neki alávetett többi állattal együtt beléjük temetkezik.
A sötétség leplébe burkolózva állatok jönnek majd fel a föld alól, hihetetlen ugrásokkal vetik magukat az emberi fajra, vérét ontva szétmarcangolják és felfalják.
A levegőből pedig ocsmány, szárnyas lények csapnak le, rávetik magukat az emberekre és az állatokra, és vérfagyasztó üvöltéssel felfalják őket. Gyomrukat vörös vérrel töltik meg.
Látni majd a széttépett húsból szivárgó vért, amint barázdákat szánt az emberek külsején.
Oly kegyetlen betegség támadja meg az emberiséget, hogy tulajdon körmeikkel szaggatják le húsukat.
Látni majd, amint a fák levelei lehullanak, és a vizek folyása megreked.
A tenger vize a magas hegycsúcsok fölé, az égbe száll majd, s onnan zúdul rá az emberi hajlékokra.
Látni majd, amint a leghatalmasabb fákat a dühödt szél keletről nyugatra fújja.
Az emberek elhajítják maguktól saját élelmüket.
Az emberi nem odáig jut, hogy egyik a másik beszédét nem érti többé.
Látni majd, hogy az apák mások kényére-kedvére áruba bocsátják saját leányaikat, sőt meg is jutalmazzák őket, s felhagynak minden korábbi óvatossággal.
Az emberek madárrá változva jönnek elő a sírokból, rávetik magukat a többi emberre, és táplálékukat tulajdon kezükből vagy a terített asztalról veszik el.
Sokan vannak, akik megnyúzzák anyjukat, és bőrét kifordítva húzzák rá újból.
Boldogok, akiknek füle meghallja a holtak beszédét.
Az embereket, csakúgy, mint a madarakat, az égbe repítik a tollak.
Az ember halálát saját művei okozzák.
Az emberek éppen azt kergetik, amitől a leginkább tartanak.
A szétválasztott dolgok újra egyesülni fognak, és olyan erőre tesznek szert, amellyel vissza tudják majd adni az emberek elveszett emlékezetét.
Látni majd, amint a halottak csontja gyors mozgásával szerencsét hoz mozgatójának.
Az ökrök szarvukkal óvják a tüzet saját halálától.
Az erdők gyermekeket hoznak a világra, amelyek azután halálukat okozzák.
Az emberek durván megverik azt, aki életet adott nekik.
Az állatok bőre kimozdítja az embereket a csöndből, hangos kiáltozásra és káromkodásra késztetve őket.
Az állatok bőréből kijövő széltől az emberek ugrálni kezdenek.
Akik jót tesznek, nagyobb verést kapnak, gyermekeiket elveszik és megnyúzzák vagy lemeztelenítik, csontjaikat pedig eltörik és összezúzzák.
Ó, kit látok? A Megváltót, újra megfeszítve.
Éktelen zaj szűrődik ki azoknak a sírjából, akik csúnya, erőszakos halállal értek véget.
Minél többet beszélget valaki a bőrrel, az értelem burkával, annál nagyobb bölcsességre tesz szert.
Akik füvet esznek, nappallá változtatják az éjszakát.
Huszonegy éves vagyok. Jól van ez így. Van egy szoba, ahol élek, egy ablak, ahol lemegy a nap, egy kilincs, amit ismerek. Kedvenc testrészem a jobb kezem. Van egy lány, aki néha lefekszik velem.
a fácán kéri, menjünk templomba. jó. ülünk ott. táskájában van termosz, forrókávés termosz, fázunk nagyon, hát előveszi, tölt. és mondja, itt lakik, innen megy dolgozni, innen jár a kávéért. de lakni csak este szokott. ha gondolom, maradjak.
van ebben a délutánban egy nagy smirgli, van ebben a délutánban egy nagy gyalu. és jár mindkettő, hogy semmi ki ne lógjon, hogy semmi érdes ne maradjon. és mikor minden passzos, és szálkátlan, akkor van ebben a délutánban szög, meg kalapács, és vannak párnafák, és fellambériázom ezt a délutánt, fellambériázom az ablaktól az ajtóig, padlótól-plafonig. és a délután végigér a falon.
a fácán azt mondja, a templom akkor jó, ha embertelen, ha éjszakás. akkor tölt kávét a termoszból. akkor kirakja a padra. és nézi a gőzt, és olyankor úgy képzeli, ébren marad.
